Ezzel a könyvvel már
nagyon régóta szemeztem, nem is tudom, hol láttam meg. Végül elhatároztam, hogy
felfejlesztem a német nyelvtudásomat és pont kapóra jött, hogy a kiadója most
jelentette meg puhakötésben. A fülszöveg:
[Szicília elhagyatott vidéke sötét
mítoszokat és legendákat rejteget. Ragadozó állatok emberi zsákmányra vadásznak
a dombokon. Olyan ragadozók, akik az álarc mögött valójában ellenséges maffia
klánok tagjai.
Amikor egy tragédia kapcsán Rosa
New Yorkból Szicíliába utazik, nem is sejti, hogy ő több, mint egy menekülő
lány. Egészen addig, amíg nem találkozik Alessandróval. Rideg kelleme, állatias eleganciája megigézik
és megzavarják Rosat. A maffia törvényei szerint a fiúnak a lány halálos
ellenségének kellene lennie—de aztán együtt csöppennek a családjaik ősrégi
titkába …]
Ez
egy amolyan igazi modern Rómeó és Júlia feldolgozás
a maffiával és theriantrópokkal [therianthrope] megfűszerezve. (Akik annyira
nem jártasak a témában a theriantrópok olyan emberek, akik állatokká tudnak
átváltozni, mint a vérfarkasok, csak őket lykantrópoknak [lycanthrope] szokás
hívni.) Viszont ebben a műben a therianthrópokat árkádiainak hívják. Az alapszituáció
tehát egyértelmű: két maffiacsalád, akik különböző ragadozókká változnak át, és
ki nem állhatják egymást. Nagyon tudtam értékelni, hogy Meyer alapul Lykaon
király legendáját választotta, vett bele egy kicsi Atlantiszt is, hogy
elsimítson egy-kettő kekec kérdést és voilá!
meg is van a tökéletes mitológiai háttér, aminek van eredeti alapja és nem
erőszakolja meg az eredeti történetet.
A
maffia egy nagyon jó választás volt. Mondjuk én egy kicsit sajnáltam, hogy
ifjúsági regény lett ebből a történetből, mert ezzel baki lehetőséget állított
fel magának a szerző, hiszen valamilyen formában morális értékeket is fel
kellett vonultatnia. Én egy kicsit furcsának találtam, hogy Rosa-t nem érdekli,
hogy a szívszerelme családja képes volt egy egész falut megölni. De azon
kiakad, hogy Alessandro nagybátyja már 6 éve rabságban tart egy kislányt és
követeli a fiútól, hogy szabadítsák ki a lányt. Jó, mondjuk, azt el kell
ismerni, teljesen más azt hallani, hogy állítólag—mert bizonyíték nincs—a
család kiirtott egy egész falut, mint amikor személyesen találkozol egy tizenöt
éves lánnyal, aki már évek óta rabságban senyved (de a különbség csak egy
leheletnyi). Emiatt is örültem volna jobban, hogyha felnőtt könyvet vehettem
volna a kezembe, mert sokkal érdekesebb lehetőségeket rejtett volna magában.
Viszont azért volt benne gyilkolászás, amiért jár a plusz pont.
Azt
értékeltem, hogy a nemi erőszakot nem mismásolta el Meyer. Persze egy évvel az
erőszak után játszódik a történet és megtudjuk, hogy Rosa-nak abortusza is volt
emiatt, de ennek a hatása még mindig nagyon is érezhető a lány életében.
Nemcsak nehezen enged közel magához másokat, és nem szereti, ha hozzáérnek,
hanem az abortusz is nagyon megviselte. Itt egy nagyon kényes témát választott
Meyer, mert Rosa-nak lelkiismeret furdalása van, mert elvetette az erőszakból
fogant gyerekét. Nem tudom, hogy ki mit tenne, hogyha megerőszakolnák és
teherbe esne, én nem formálok véleményt, nem is tudok. De igenis szívszaggató
és megrendítő Rosa önmarcangolása, pedig szerintem akkor se lenne jobb a
helyzete, ha megtartotta volna a babát. Alessandro hozzáállása is pozitív. Nem
undorodik tőle, nem fordul el tőle, hanem sajnálja a lányt és felháborítja,
hogy bárki kihasználná egy lány védtelen helyzetét, de ami a legfontosabb, hogy
próbálja megértetni Rosa-val, hogy felesleges marcangolnia magát az abortusszal
kapcsolatban.
Ami
egy kicsit csípte a csőrömet az az, hogy a könyv elején Alessandro azért utazik
haza, mert meghalt az apja (valószínűleg megölték, de erre nem terjed ki a
cselekményszál—ejnye-bejnye fekete pont), viszont ő ezzel nem foglalkozik,
hanem ripsz-ropsz ki akarja deríteni ki ölte meg az anyját. Na ekkor „le
kellett fékeznem”: Mi van, megölték az anyját? Mikor? ??? Ezt nagyon szépen meg
lehetett volna oldani egy pár mondatos kis párbeszéddel, hogy „Tudod, X ideje
megölték az anyámat, stb. stb.” De nem, Meyer elszúrta azzal, hogy Alessandro a
nagy semmiből előkapja az ötletet, hogy bizony ő most kideríti, ki is az anyja
gyilkosa. De ezen az „apró” bakin kívül nagyon is élvezetes és érdekes könyvet
kaptunk. Mondjuk jobban tudtam volna értékelni, hogyha egy kicsit több szerepet
kap Rosa nagynénje és nővére, mert így csak töltelékszereplőknek voltak jók.
Vannak elvarratlan szálak és nagyon várom, Meyer miként fogja elénk tárni a
dolgokat.
Summa
summarum, a történet nagyon tetszett. Volt pár baki–főleg az anyuci halála-ügy—,
amik miatt az olvasó összezavarodhat, ezért muszáj levonnom egy pontot.
Ifjúsági regény kategóriában ver rengeteg olyan sztárolt „művet,” amelyik fele
akkora figyelmet és felhajtást sem érdemelne meg, mint amekkorát kap, úgyhogy
én mindenkit csak bíztatni tudok, hogy olvassa el a könyvet.
A
könyv adatai:
Sorozat
címe: Arkadien [Árkádia]
Cím:
Arkadien erwacht [Árkádia ébred]
Kiadó:
Carlsen
Nyelv:
német
Kiadás
éve: 2012
Oldalszám:
445.
Megjelent
magyarul: nem tudok róla
Értékelés 5/4
Ami
nagyon tetszett:
1. hogy
nem erőszakolta meg a mitológiát;
2.
hogy az egyik főszereplő pont vérpárduc
(mert nagyon szeretem a nagymacskákat),
3. hogy
nem vérfarkas klisé és más alakváltók vannak a középpontban