Kai Meyer: Arkadien erwacht [Árkádia ébred]

Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemeztem, nem is tudom, hol láttam meg. Végül elhatároztam, hogy felfejlesztem a német nyelvtudásomat és pont kapóra jött, hogy a kiadója most jelentette meg puhakötésben. A fülszöveg:

[Szicília elhagyatott vidéke sötét mítoszokat és legendákat rejteget. Ragadozó állatok emberi zsákmányra vadásznak a dombokon. Olyan ragadozók, akik az álarc mögött valójában ellenséges maffia klánok tagjai.

Amikor egy tragédia kapcsán Rosa New Yorkból Szicíliába utazik, nem is sejti, hogy ő több, mint egy menekülő lány. Egészen addig, amíg nem találkozik Alessandróval.  Rideg kelleme, állatias eleganciája megigézik és megzavarják Rosat. A maffia törvényei szerint a fiúnak a lány halálos ellenségének kellene lennie—de aztán együtt csöppennek a családjaik ősrégi titkába …]

Ez egy amolyan igazi modern Rómeó és Júlia feldolgozás a maffiával és theriantrópokkal [therianthrope] megfűszerezve. (Akik annyira nem jártasak a témában a theriantrópok olyan emberek, akik állatokká tudnak átváltozni, mint a vérfarkasok, csak őket lykantrópoknak [lycanthrope] szokás hívni.) Viszont ebben a műben a therianthrópokat árkádiainak hívják. Az alapszituáció tehát egyértelmű: két maffiacsalád, akik különböző ragadozókká változnak át, és ki nem állhatják egymást. Nagyon tudtam értékelni, hogy Meyer alapul Lykaon király legendáját választotta, vett bele egy kicsi Atlantiszt is, hogy elsimítson egy-kettő kekec kérdést és voilá! meg is van a tökéletes mitológiai háttér, aminek van eredeti alapja és nem erőszakolja meg az eredeti történetet.

A maffia egy nagyon jó választás volt. Mondjuk én egy kicsit sajnáltam, hogy ifjúsági regény lett ebből a történetből, mert ezzel baki lehetőséget állított fel magának a szerző, hiszen valamilyen formában morális értékeket is fel kellett vonultatnia. Én egy kicsit furcsának találtam, hogy Rosa-t nem érdekli, hogy a szívszerelme családja képes volt egy egész falut megölni. De azon kiakad, hogy Alessandro nagybátyja már 6 éve rabságban tart egy kislányt és követeli a fiútól, hogy szabadítsák ki a lányt. Jó, mondjuk, azt el kell ismerni, teljesen más azt hallani, hogy állítólag—mert bizonyíték nincs—a család kiirtott egy egész falut, mint amikor személyesen találkozol egy tizenöt éves lánnyal, aki már évek óta rabságban senyved (de a különbség csak egy leheletnyi). Emiatt is örültem volna jobban, hogyha felnőtt könyvet vehettem volna a kezembe, mert sokkal érdekesebb lehetőségeket rejtett volna magában. Viszont azért volt benne gyilkolászás, amiért jár a plusz pont.

Azt értékeltem, hogy a nemi erőszakot nem mismásolta el Meyer. Persze egy évvel az erőszak után játszódik a történet és megtudjuk, hogy Rosa-nak abortusza is volt emiatt, de ennek a hatása még mindig nagyon is érezhető a lány életében. Nemcsak nehezen enged közel magához másokat, és nem szereti, ha hozzáérnek, hanem az abortusz is nagyon megviselte. Itt egy nagyon kényes témát választott Meyer, mert Rosa-nak lelkiismeret furdalása van, mert elvetette az erőszakból fogant gyerekét. Nem tudom, hogy ki mit tenne, hogyha megerőszakolnák és teherbe esne, én nem formálok véleményt, nem is tudok. De igenis szívszaggató és megrendítő Rosa önmarcangolása, pedig szerintem akkor se lenne jobb a helyzete, ha megtartotta volna a babát. Alessandro hozzáállása is pozitív. Nem undorodik tőle, nem fordul el tőle, hanem sajnálja a lányt és felháborítja, hogy bárki kihasználná egy lány védtelen helyzetét, de ami a legfontosabb, hogy próbálja megértetni Rosa-val, hogy felesleges marcangolnia magát az abortusszal kapcsolatban.

Ami egy kicsit csípte a csőrömet az az, hogy a könyv elején Alessandro azért utazik haza, mert meghalt az apja (valószínűleg megölték, de erre nem terjed ki a cselekményszál—ejnye-bejnye fekete pont), viszont ő ezzel nem foglalkozik, hanem ripsz-ropsz ki akarja deríteni ki ölte meg az anyját. Na ekkor „le kellett fékeznem”: Mi van, megölték az anyját? Mikor? ??? Ezt nagyon szépen meg lehetett volna oldani egy pár mondatos kis párbeszéddel, hogy „Tudod, X ideje megölték az anyámat, stb. stb.” De nem, Meyer elszúrta azzal, hogy Alessandro a nagy semmiből előkapja az ötletet, hogy bizony ő most kideríti, ki is az anyja gyilkosa. De ezen az „apró” bakin kívül nagyon is élvezetes és érdekes könyvet kaptunk. Mondjuk jobban tudtam volna értékelni, hogyha egy kicsit több szerepet kap Rosa nagynénje és nővére, mert így csak töltelékszereplőknek voltak jók. Vannak elvarratlan szálak és nagyon várom, Meyer miként fogja elénk tárni a dolgokat.

Summa summarum, a történet nagyon tetszett. Volt pár baki–főleg az anyuci halála-ügy—, amik miatt az olvasó összezavarodhat, ezért muszáj levonnom egy pontot. Ifjúsági regény kategóriában ver rengeteg olyan sztárolt „művet,” amelyik fele akkora figyelmet és felhajtást sem érdemelne meg, mint amekkorát kap, úgyhogy én mindenkit csak bíztatni tudok, hogy olvassa el a könyvet.

A könyv adatai:

Sorozat címe: Arkadien [Árkádia]

Cím: Arkadien erwacht [Árkádia ébred]

Kiadó: Carlsen

Nyelv: német

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 445.

Megjelent magyarul: nem tudok róla

Értékelés 5/4

Ami nagyon tetszett:

1.      hogy nem erőszakolta meg a mitológiát;

2.      hogy az egyik főszereplő pont vérpárduc (mert nagyon szeretem a nagymacskákat),

3.      hogy nem vérfarkas klisé és más alakváltók vannak a középpontban